Most jöhetnék ilyennel, hogy adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységek és az ezekkel kapcsolatos preferenciák,de erről majd Évi ír részletesebben a heti szárazabb bejegyzésben.
Az élet stílus az, ahogy a mindennapjaidat éled. Tudod az a tipikus az vagy ,amit megeszel, csak itt az vagy ,amit csinálsz. Kicsit tágabb viszonylatban, pár összehasonlítással az életstílusod határozza meg ,hogy reggelire hamburgert eszel, vagy gabonapelyhet; fogat mosol, vagy csak bedobsz egy rágót; takarítod a szobád, vagy kinéz ahogy kinéz; hétvégén berúgsz és bulizol vagy könyvet olvasol; sportolsz vagy wowozol,fészbukozol non-stop; agyonra dolgozod magad és kidőlsz vagy van egy kis szociális életed a munka mellett.
Az életstílussal kapcsolatban léteznek mindenféle modellek, kutatások de én megint csak egy rövid történetet mesélnék el inkább, ami múlthéten esett meg velem és két haverommal.
Van két gyerekkori haverom. Nem is haverok, inkább barátok (ami nagy szó a mai világban),az egyiknél voltunk hétvégén, de mivel mindkettőt Tamásnak hívják az egyik legyen Tomi a másik meg Főnök a későbbiekben. Italoztunk, egy pár hete nem láttuk egymást, mivel én Pesten, ők vidéken laknak, ezért sok volt a bepótolni való. Főnökkel vittünk ki pár sört, dartsoztunk, zenélgettünk majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy fogytán a sörkészlet és még csak 10 órasincs. Nem estünk kétségbe, a dilemma csak az volt, hogy kocsmába menjünk vagy kisboltba folyadékot pótolni.
Végül valahogy, a Sánta Giliszta nevű kisebb létesítményben kötöttünk ki ami össz-vissz két asztalból, pár székből, egy italpultból, egy tvből és egy csocsó asztalból állt. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, megnéztük még pár pohár alját, amikor is jött az első bökkenő: lassan megy az utolsó buszunk haza Szolnokra.
A következő kép, hogy a Főnök kint áll az út közepén a Giliszta előtt én is ott vagyok sörrel a kezemben és tanácskozunk arról, hogy kint alszunk Tominál. Közben feltűnt egy rendőrautó, aminek a következménye az volt, hogy nem győztem forogni meg ne lássanak a sörrel. Képvágás. Bent vagyok. Újabb sörrel a kezemben. Pénzem lassan semmi. Csocsózni akarok, de foglalt az asztal. Semmi probléma, az előbbi biztos urak beállítanak, hogy mindenkit igazoltassanak Én tök happy vagyok odaállunk az asztalhoz Főnökkel, de nincs ellenfél hát inkább levegőzünk egyet közbe Tomiról nincs info Újabb sör a kezemben, a Főnökkel találunk ellenfeleket, én már annak is örülök, hogy betalálok az ötvenessel a lyukba.
Főnök kér még egy sört. Na és itt kezd a történet nagyon érdekes lenni, mert miután kikérte rám nézett a kótyagos fejével és ha jól emlékszem ezek a szavak hagyták el a száját: ŐŐŐ DE NEM TUDOM KIFIZETNI!!????!! Ami azért volt marha érdekes, mert nála volt a legtöbb pénz. Ott álltunk, én nézek a Főnökre, Tomi tvzik a pultos meg kéri a pénzt. Na mondom várj egy kicsit tedd talonba még azt a sört előkerítjük a pénztárcáját. A Főnökkel nagy gondolkozásba estünk pénztárca tényleg sehol, viszont benyúlt a zsebébe és elővett egy kék színű bankkártyát. Nézünk megint értelmes fejekkel, hogy mi a fene, mert ez biztos nem az övé. Kiszedtem a kezéből megkérdeztem a pultost nem-e ismeri a srácot, erre mintha világéletébe spicli lett volna vagy csak a jobb célzás érdekében félszemét becsukva rámutatott a célszemélyre. Főnöknek meg nekem több se kellett, hatalmas összeesküvést sejtve (Főnök bebizniszelte a pénztárcáját egy bankkártyára) odaálltunk a gyerek elé kérdőre vonni ami a következő módon zajlott.
Főnök: Héjj. Te. Figyeljjjj már.
Srác: Hello. igen?
Főnök: Teee. Miért van nálam aaa te bankártyád???????
Srác: (Alaposan végig mérte a Főnököt) Azért bmeg mert az én kabátomba vagy.
Ezt hallva én megfordultam és elsétáltam. A kabát később meglett mindenestül kifizettük a sört egyből, leléptünk, rájöttünk, hogy mára elég volt.
Az én életstílusom ilyen...
-Patrik-
Már a gilisztánál sejthető volt, hogy van baj :) De vicces, így lehet életreszóló emlékekre szert tenni. Csak mindig vigyázzatok egymásra nagyon. Nekünk is van a baráti társaságban egy kedves kislány, aki az elfogyasztott italok számával egyre kevésbé tudja, hogy hol a táskája, telefonja, vagy éppen ő :) De tudjuk róla és ilyenkor pesztráljuk és szeretjük. C'est la vie...
ReplyDeleteEz az a fajta életstílus amit én még nem tapasztaltam, szerencsére...mert hiszen nem vagyok az az alkoholizálós típus :P De már elfogadtam azt a tényt, hogy ez mások számára idegen és furcsa életvitel. Gyakran kérdezik, hogy: "akkor mivel oldódsz fel? Miért nem iszol alkoholt? Beteg vagy?" Pedig csak nem képesek felfogni, hogy vannak olyan emberek, akiknek egyszerűen nincs szükségek 'kellékekre' ahhoz, hogy igazán jól érezzék magukat...és ilyen az én életstílusom is :)
ReplyDeleteAmit Évi mondott az velem is előfordult többször, hogy miért nem iszol? Az emberek azt hiszik, hogy csak akkor fogom jól érezni magam, ha iszom pedig neeeeeeem. De valóban vannak emberek akiknek szükségük van az alkoholra, különböző az életstílusunk :)
ReplyDelete