A percepció meghatározása:
A külvilág és a
személyiség közötti közvetlen kapcsolat megteremtése az érzékelés+észlelés,
másképpen a percepció útján történik. Egyidőben történik mind a kettő, azonban
számunkra általában csak észlelésként, percepcióként jelentkezik.
Az érzékelés: az érzékszerveink segítségével a külvilág
ingereit felfogjuk, látjuk az árut, hallunk róla, tapintással, szaglással,
ízleléssel érzékelhetjük. Egy termék vagy szolgáltatás a következő kétfajta
tényezőn alapszik:
- Stimuláló tényezők: ezek a termék fizikai jellemzői, mérete, színe, környezete stb.
- Egyéni tényezők: ezek az egyén saját jellemzői, érzékszerveink működése, kiegészítve az egyén hasonló helyzetben szerzett múltbeli tapasztalataival, elvárásaival, motivációival és érzelmeivel.
A marketing szakember
számára azért fontos az észlelés folyamatának a megértése, mert a vásárlási
döntéseket befolyásolja az a tény, hogy a vásárló hogyan észleli a terméket.
Az abszolút, a végső és a különbség küszöb:
Abszolút küszöb: az az érzékszerveinket érő legkisebb ingerhatás,
amely ahhoz szükséges, hogy valamely érzékelési tapasztalat létrejöjjön. Tehát
az abszolút küszöb az a minimális energiamennyiség, amely az érzet
felfedezéséhez szükséges.
Az érzékelés végső küszöbe az a legnagyobb
ingererősség, amelynek érzékelése még lehetséges. (pl.: az ultrahangokat már
nem vagyunk képesek érzékelni).
A különbségi küszöb a két inger közötti legkisebb észlelhető
különbség.
Az észlelés
szelektivitása és a figyelem:
Minden pillanatban az ingerek hatalmas száma küzd
a vásárlók figyelméért. Csak néhányat vagyunk képesek tisztán észlelni.
A külső befolyásoló
tényezők az ingerek fizikai jellemzőivel kapcsolatosak, a belső tényezők pedig
az egyén motivációjával és elvárásaival. Általában a két tényező kiegészíti
egymást. E tényezők ismerete nagyon fontos a vállalatok marketingszakembereinek
a számára, hiszen az ő feladatuk a vásárlók figyelmének a felkeltése a termékek
iránt.
A figyelem felkeltését befolyásoló külső tényezők:
- Intenzitás és méret: minél fényesebb a fény, hangosabb a hang, annál valószínűbb, hogy az egyén felfigyel rá. Hasonlóképpen, a nagyobb méretek és az élénkebb színek jobban magukra vonják a figyelmet.
- Pozíció: Röviden összefoglalva a kutatások eredményeit, a következőket lehet elmondani: Amikor az olvasás a kulturális értéknek megfelelően balról jobbra történik, akkor a lap jobb felső oldalán elhelyezett hirdetés jobban felkelti a figyelmet.
- Kontraszt: Az ingerekkel való folyamatos találkozás hozzászokást eredményez, ezért egyre nagyobb mennyiségű ingerre van szükség ahhoz, hogy valamilyen változásra felfigyeljünk.
- Ismétlés: az az inger, amelyet többször ismételnek, nagyobb figyelmet kelt, mint az, amivel csak egyszer találkoznak a fogyasztók.
- Mozgás: Mint testünk védekezési mechanizmusának része, a szemünk önkéntelenül reagál a mozgásra.
- A színek figyelemfelkeltő szerepe: az áru figyelemfelkeltő hatása elsősorban a szemen keresztül közvetített ingerek útján érvényesül. A legtöbb és a legjobban hasznosítható reklámgyakorlati ismeret a színekkel kapcsolatos.
CIP Modell:
A fogyasztók minőségérzékelését számos egyéb tényező mellett jelentősen
befolyásolják saját CIP rendszerünk korlátai. Ezen korlátok meglétét eddig nem
vették figyelembe, illetve nem fektettek rájuk elegendő hangsúlyt, így a
vállalati vezetők szemében kialakult fogyasztó képe jelentősen eltért a
valóságostól.
A CIP modell a fogyasztók információfeldolgozó rendszerét és annak
működését írja le. A CIP rendszer három fő részből áll:
·
érzékszervi észlelés
(SR)
·
rövid távú memória (STM)
(30 mp-es időkorlát)
·
hosszú távú memória
(LTM)
A percepció rendező elvei:
A percepció folyamata
során az egyén a kiválasztott és értelmezett ingereket értelmes, összefüggő
képpé rendezi. Ez azt jelenti, hogy a tárgyakat, mint egészt észleljük, és nem
a részek összegét. A pszichológia Gestalt- (alaklélektani) irányzata
foglalkozott ezzel a jelenséggel.
- Alak és háttér: az alak és háttér észlelése az egyik legegyszerűbb, de a legfontosabb rendező tendencia. Ez azt jelenti, hogy a tárgyakat a hátterükhöz viszonyítva észleljük, így a tárgy és a háttér kölcsönhatása segíti az egyént a korrekt ítélet létrehozásában.
- Csoportosítás: hajlamosak vagyunk arra, hogy azokat a tárgyakat, amelyek közül vannak egymáshoz, egy csoportba tartozónak észleljük.
a.)
Hasonlóság: XOXOXO
XOXOXO
XOXOXO
mit látunk? X és O
oszlopokat vagy váltakozó betűk sorait? Ezen elv szerint a hasonló elemeket úgy
látjuk, mintha jobban összetartoznának, mint azok, amelyek kevésbé hasonlóak.
b.)
Közelség/szomszédosság: ....................
....................
....................
Ezek pontokból álló sorok vagy oszlopok? A legtöbben azt fogják
mondani, hogy sorok. Ami feltűnő, hogy a pontok közelebb vannak egymáshoz
horizontális irányban és ez az oka annak, hogy soroknak észleljük őket.
c.) A jó forma elve: az idegrendszer előnyben részesíti a
szabályos, egyszerű formákat.
d.) Folyamatosság elve: az egyes elemeket összetartozónak
látjuk, hogyha egy irányban folytatásai az előző elemeknek.
- Lezárás: érzékszerveink gyakran nem látnak el minket teljes információval, de mi értelmezzük az információt azáltal, hogy kitöltjük a hézagokat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nem teljes ábrákat teljeseknek lássuk.
Szubliminális percepció:
legfontosabb jellemzője nem az, hogy az egyénstimulációja egy bizonyos tudati
küszöb alatt zajlik, hanem az, hogy olyan ingerekre válaszol, amelyeknek nincs
tudatában.
A percepció folyamat
marketingszempontból fontos területei:
- A fogyasztók árészlelése: ez azt jelenti, hogy hogyan észlelik a vásárlók (fogyasztók) a termékek és a szolgáltatások árát.
a.) Referencia ár: a fogyasztó várakozása arról, hogy
mennyit fog fizetni a termékért, illetve a szolgáltatásért.
b.) Az ár, mint a minőség jelzője: sok kutatás alátámasztotta
azt a nézetet, hogy bizonyos esetekben az ár a termék minőségének indikátora.
c.) Assszimiláció és kontraszt: a fogyasztónak általában
van bizonyos mozgástere, árintervalluma, amelyen belül elfogadnak, illetve
amelyen kívül elutasítanak egy árat.
- A származási ország (eredet) hatás: a fogyasztó egyoldalú elfogult észlelése a terméket, illetve a szolgáltatást illetően, vagyis a fogyasztó ítélete attól függően, hogy a termék/ szolgáltatást hol készítették.
Forrás: Hofmeister-Tóth Ágnes: Fogyasztói magatartás