Saturday, April 13, 2013

"Szedd ki az üzeneteket"


Az emberek különbözően tanulnak. Valaki hallás útján, valaki látás útján, valaki könnyen valaki nehezen. Én személy szerint úgy gondolom, hogy legeredményesebben a gyakorlatban lehet tanulni. Az ősemberek sem a könyvekből tanulták meg, hogy a tűz forró vagy hogy a víz iható.

A generációs abécében már Z generációnál tartunk, ide tartoznak azok az emberek vagy inkább gyerekek akik 1996 után születtek. Ők igen hamar találkoznak az internettel, virtuális kapcsolataik erősebbek mint a személyesek, sok időt töltenek internetezéssel és szinte le sem teszik okostelefonjaikat. Igazi szájbergyerekek nem? :D

Na de mi a helyzet az idősebb generációkkal ugyanekkor. Nem feltétlen az Y generációra gondolok mert nekem is van okostelefonom (igaz közel sem foglalkozok vele annyit mint a  fiatalok).  Nézzünk inkább egy az X-nél is régebbi generációt és viszonyulását a mai világhoz.

Van nekem a nagymamám (nagyon komoly nagyon imádom meg minden) akinek sokszor meggyűlik a baja a technikával. Nincs okostelefonja csak egy kinyithatós már színes kijelzős Nokiája. A legnagyobb problémák amikor bekövetkeznek mindig engem hív, hogy menjek át aztán segítsek.


Egy átlagos hívás:

Mama: Szia kisunokám, hogy vagy?
Én: Szia mama, jóóóóól!!
Mama: Gyere már át aztán csináld már meg ezt a telefont.
Én: Mi a baja?
Mama: Hát szedd ki az üzeneteket mint múltkor…

Igaz párszor megmutattam már neki, hogy kell de az idősek és a technikával kapcsolatos tanulás két különböző dolog. Próbálnak valamilyen szinten haladni a világ változásával de nem igazán szeretik ezeket a dolgokat. Míg a Z generáció addig nyomkodja a telefonját mire mindent megtanul az idősebb korosztály inkább a fiatalok segítségére hajaz. Lehet, hogy mamám megtudná tanulni a telefon működését, de ez egy jó ürügy arra, hogy meglátogassam és elmeséljem a történteket legutóbbi találkozásunk óta.

Még egy rövid sztori. Mamám múltkor felhív, mert probléma volt a másik nagy ellenségével az LCD TV-vel….

Mama: Kisunokám segíts nagy baj van…!
Én: Úristen.., mi történt mama?
Mama: A TV….. Kicsi lett a kééép és nem látom a sorozatom rendesen.
Én: Wooooow. (kicsit fellélegeztem) ........
  Nyomd meg azt amit megnyomtál amitől olyan lett.... (mi mást mondhattam volna??)
Mama: Nem tudom mi volt… Segíts mert ez így nagyon rossz….

Egy röpke 10 perc alatt megoldottuk telefonon keresztül a dolgot utána 5 másodperc alatt elbúcsúzott mert ment a kedvenc sorozata amiben „mindenkinek hullámos a haja kivéve a gonosznak akinek egyenes.”

No comments:

Post a Comment