Az attitűd és viselkedés közti kapcsolatra legemlékezetesebb példa La Piere vizsgálata 1930-ban. Egy kínai házaspárral utazta végig az USA-t és arra számított, hogy az ázsiaiak iránti előítéletek miatt sehol sem fognak szállást kapni, ám 200-ból csupán egy helyen utasították vissza őket. Később felhívta az összes szállásadót és megkérdezte fogadnának-e kínaiakat: a 200 hely 92%-a mondta azt, hogy nem. Tehát látszólag nincs kapcsolat az attitűd és a viselkedés között, de azért ez nem ilyen egyszerű. Vizsgáljuk meg a következő hadtörténeti példát, ami viszont egyértelműen cáfolja ezt.
„Minthogy a háborúk az emberi elmében kezdõdnek, az emberi elmében kell kiépítenünk a béke védelmét is.” – jelenti ki az Egyesült Nemzetek Tudományos, Oktatási és Kulturális Szervezetének (az UNESCO-nak) az alkotmánya (UNESCO Alkotmánya, 1948. évi XL. törvény). Noha az UNESCO kijelentése nem katonai lélektani mûveletekre céloz, tartalma igen jól interpretálható e mûveletek világában. Miért is? Az ókortól napjainkig számos eset demonstrálja, hogy a politikai/katonai vezetõk, a közkatonák és a polgári lakosság viselkedését jelentõs mértékben befolyásolja az, hogy miként gondolkodnak (mit tudnak), éreznek és mit szándékoznak tenni (röviden: milyen attitûdjük van) valamivel (pl. a háborúval, az ellenséggel stb.) kapcsolatban. A politikai/katonai vezetõk, a közkatonák és a polgári lakosság viselkedése kiszámíthatóvá és/vagy irányíthatóvá válhat, amennyiben elõsegítjük olyan gondolatok, érzelmek és cselekvések/cselekvési szándékok (röviden: attitûdök) megjelenését és tudatosulását, amelyek a pszichológiai operátorok számára kívánatosnak tartott viselkedést eredményezhetik. Kérdés: miként segíthetõ elõ, hogy a pszichológiai operátorok által kívánt gondolatok, érzelmek, cselekvések (vagyis: attitûdök) megjelenjenek a célcsoportnál? A választ az attitûdök, illetve az attitûdváltoztatás pszichológiája szolgáltathatja..
Rogerius mester siralmas énekébõl tudjuk, hogy a tatárok egy szolgákból álló alakulatának vezetéklovaira kísérteties figurákat, szörnyalakokat ültettek (=ellenségképet, az ellenségrõl szóló kogníciót adtak), s mikor a magyarok (a váradi püspök csapatai) szembe találták magukat ezekkel, megrémültek (=affektív reakció) és elmenekültek (=viselkedéses reakció) a „kutyafejû” tatárok elõl (Ónody, 1999)
Felhasznált irodalom:
Mezõ Ferenc: Az attitûdváltoztatást, -konzerválását célzó lélektani mûveletek
No comments:
Post a Comment